A Szaturnuszt kutató Cassini űrszonda egyedülálló képeket készített a bolygót övező gyűrűrendszerről, melyben eddig felfedezetlen dombok, hegyek láthatóak.

Különleges jelenség szemtanúja volt a Cassini űrszonda augusztus 11-én. Ez a földi nap ugyanis a Szaturnuszon a napéjegyenlőség ideje, amikor Napunk pontosan az éle felől világítja meg a bolygó gyűrűrendszerét. A mindössze 15 évente előforduló együttállás során először volt lehetőségünk megfelelő pontosságú képeket készíteni ahhoz, hogy a gyűrűkön található apró kitüremkedések is láthatóvá váljanak.

A Szaturnusz gyűrűi a bolygó felszínétől nagyjából 7000km-re kezdődnek, és egészen 80 ezer km-ig tartanak. Ennek fényében különösen meglepő, hogy az egész mindössze 10 méter vastag. A korong főleg jégdarabokból és porból áll, mikrométerestől a méteres nagyságú darabokig. Benne számtalan apró üres sáv található, melyeket a közelben keringő holdak és a bolygó gravitációs mezeje alakított ki.

Még 1610-ben Galilei pillantotta meg elsőként a gyűrűket, azonban azt egészen napjainkig rendkívül vékonynak és egyenletesnek látták a földi megfigyelők. A mostani felvételek tanulsága szerint azonban néhol domborulatok, deformációk találhatók a korongban. Ahogy Carolyn Porco, a Cassini szonda irányító csapatának vezetője elmondta: "Mint a tengerek a Földön, ez a jeges diszkosz egy matematikailag precíz formát vesz fel, amely itt-ott habzik és hullámzik, de nem a szél, hanem a Szaturnusz holdjainak vonzása miatt." Több teóriát is felállítottak, hogy vajon hogyan is alakulnak ki a dombok, egy részük szinte biztosan a bolygó kísérőinek számlájára írható. "Úgy tűnik, hogy mivel a holdak pályája némileg eltér a gyűrűk síkjától, azok darabokat húznak ki a korongból" jegyezte meg Linda Spilker, egy szintén a Cassini misszión dolgozó kutató. Más formációk azonban némileg rejtélyesebbek, ezek esetleg egy kozmikus tárggyal való ütközés emlékei lehetnek, azonban a csillagászok egyelőre még nem biztosak ebben.

Az viszont kivétel nélkül meglepte a kutatókat, hogy ilyen nagyszámú egyenetlenség van a gyűrűkön. A felfedezés pedig mindössze annak köszönhető, hogy a ritka napéjegyenlőség idején a Cassini épp a megfelelő helyről tudott képeket készíteni.

További fantasztikus felvételek a műholdtól itt láthatók.