A Current Anthropology-ban most megjelent tanulmány új elmélettel igyekszik magyarázni az apró termetű népcsoportok kialakulását. A cikk szerint a pigmeusok alkatáért a magas halálozási ráta a felelős. Nagymértékű halandóság esetén ugyanis a korán termékennyé váló embereknek több utóduk lehet rövidebb életük alatt. A korai ivarérés azonban a növekedés rovására megy: a test számára rendelkezésre álló erőforrások már korán az utódnemzésre fordítódnak, így a növekedésre kevesebb marad.

A tanulmány ezt azzal igyekszik igazolni, hogy a brit kolonizálókkal 1850 körül először kapcsolatba kerülő andamán népcsoportban nagyon megnőtt a halálesetek száma. Az andamánok a Bengáli-öböl egyes szigetein élő, a világtól elszigetelt csoport volt, azonban az angol hódítóknak ők sem tudtak ellenállni. Az európai betegségek felkészületlenül érték őket, így rövid idő alatt nagyon megugrott körükben a halandóság. 100 évnyi anyagot most átvizsgálva antropológusok arra jutottak, hogy az andamánok átlagos testmagassága 4,7cm-rel csökkent mindössze száz év alatt, eközben pedig a csoport létszáma megtizedelődött. Tehát szerintük a magas halandóság az oka a kis termetnek.

A fenti kép Egon von Eickstedt német antropológus 1928-as andamáni látogatásán készült.