Vírusok terjedésének különleges módját figyelték meg brit kutatók. A Science-ben közzétett tanulmány szerint a vaccinia vírus egy-egy sejt megfertőzése után rögtön két fehérjét juttat gazdája külső felszínére. Ezek feladata, hogy a további virionokat a sejttől ellökjék, így csökkentve a felesleges újrafertőzést. A jelenség eredményeként az újonnan érkező virionokat sorozatosan taszigálják a már fertőzött sejtek, jelentősen gyorsítva a fertőzés terjedését.

Geoffrey Smith és kutatócsoportja (Imperial College London) a vaccinia vírus tanulmányozása során különös jelenségre figyelt fel. Amikor egy sejttenyészetbe vírust oltottak, akkor az oltás helyétől egyre táguló körben elhaltak a sejtek, így üres tereket, úgynevezett plakkokat hagytak hátra. Ez a legtöbb vírus terjedésére jellemző. Amikor azonban Smith megmérte a plakkok növekedését, azt kapta hogy a fertőzés négyszer olyan gyorsan terjed, mint ahogy azt a vírus osztódása lehetővé tenné.

A jelenség magyarázatára felvételeket készítettek festékkel jelölt víruspartikulumok mozgásáról. Eredményeik szerint ha egy virion egy már fertőzött sejthez ér, akkor abból egy fehérjeköteg lövell ki, ami odébb löki a vírusrészecskét (a képen zölddel a vírus, pirossal a fehérjeköteg van festve). Ez a taszigálás addig folyik amíg a virion végül egy még nem foglalt sejtehez ér, amit gyorsan meg is fertőz. "Ez a vírus nagyon okos" jelentette ki a cikk kapcsán Smith.

A Scinence-ben megjelent publikáció szerint a jelenség hátterében virális fehérjék állnak. Amikor a vaccinia bejut egy sejtbe, szinte azonnal elkezdi kifejezni A33 és A36 jelű proteinjeit, melyek a sejtfelszínre épülnek be. Az újonnan érkező virionok ehhez kötődnek, aminek hatására a gazdasejt egy aktinból álló dárdával tolja arrébb őket. A jelenséget mikroszkópos fotókon és filmen is sikerült megörökíteni.

Smith szerint tulajdonképpen az üzenet lényege, hogy "Hé srácok, ezt már megfertőztük, nem érdemes idejönni. Menjetek inkább máshova."

A felvételek mellett a csoport más módon is igazolni tudta az A33 és 36 fehérjék szerepét. Egy mutáns vírust készítettek amiből ez a két protein hiányzott, ennek hatására pedig a vírus terjedése jelentősen lelassult. Amikor pedig emberi sejtekbe ültették a két fehérjét, az elég volt ahhoz, hogy akár még egészséges sejtek is elkezdjék a virionokat taszigálni. A tudósok most arra próbálnak választ kapni, hogy pontosan hogyan alakul ki a kötődés a virionok és a sejtfelszíni fehérjék közt, és hogyan készteti ez a sejtet a dárda kilövésére.

Virológusok az eredmények kapcsán arra figyelmeztetnek, hogy a vírusok számtalan módját fejlesztették ki a hatékony terjedésnek, és valószínüleg nem ez volt az utolsó eset, hogy meglepetést okoztak. "A vírusok nagyon specifikusan és irányítottan mozognak sejtről sejtre" jegyezte meg Lynn Enquist, a Princeton University munkatársa, majd hozzátette, hogy más vírusoknál is ismert irányított propagálás. A HIV például szintén hosszú fonalak készítésére programozza a gazdasejtet, majd a fonalakon kapaszkodva jut el az újabb célpontig.

A vaccinia vírus, vagy másnéven tehénhímlő, már a 18. században beírta a nevét a történelembe. Edward Jenner ugyanis hímlős tehenek hímlőhólyagjaiból vett táladékkal sikeresen beoltott egy vállalkozó szellemű fiút, aki így immunis lett az akkoriban pusztító feketehímlő ellen. A kezelés később számtalan ember életét mentette meg. A vaccinia vírus ugyanis nagyon hasonlít a feketehímlő vírusára, azonban embereket nem betegít meg. Vaccinia oltással tehát az emberi szervezet sikeresen felkészíthető a feketehímlő lekűzdésére. A "vakcina" szót először Pasteur alkalmazta Jenner iránti tisztelete jeléül.

Forrás:
Nature News
ScienceNOW

Repulsion of Superinfecting Virions: A Mechanism for Rapid Virus Spread, Doceul et al. Science DOI:10.1126/science.1183173