Amerikai kutatók bejelentették, megfejtették a kígyók hőlátásának molekuláris hátterét. Eredményeik mindenkit megleptek, ugyanis a hőlátásért ugyanaz a gén felelős, ami emberekben egyes csípős ételek, például a wasabi érzékelésére szolgál. A felfedezés nemcsak azt bizonyítja hogy a hőlátás fotonoktól független, hanem azt is, hogy alapja egy sokrétű fehérje, amely számtalan más inger mellett hősugarakat is képes érzékelni.
Azokkal a génekkel amikkel mi a mustárt csípősnek érezzük, a viperák hőlátásra képesek. Erre a következetésre jutottak amerikai kutatók a Nature hasábjain most megjelent cikkükben. Az egyik legmegbízhatóbb tudományos lap szerint ugyanis a kígyók hőlátó szerve, az úgynevezett gödörszerv képes közvetlenül a hőt érzékelni, így a kígyók akár teljes sötétségben is vadászhatnak. A kutatóknak a jelenség molekuláris hátterét is sikerült feltárniuk viperák idegsejtjeinek vizsgálatával.
A gödörszervek egyes viperáknál, pitonoknál és boáknál található különleges érzékszervek, amelyek apró mélyedések általában a szem és az orrnyílások között. Már régebbi kísérletek is kimutatták, hogy míg a kígyók betakart szemmel is kitűnően képesek vadászni, addig gödörszerveik kiiktatásával támadásaik pontossága jelentősen romlik. Azt is megfigyelték, hogy leginkább a 28°C-nál melegebb áramlatokat (ez egy, a közelben megbúvó egér kisugárzásának megfelelő) érzékelik a leghatékonyabban, különösen ha az a környezettől jelentősen eltér. Hűtött kamrában ugyanis hatékonyabban felismerték az emberi kezet, mint szobahőmérsékleten.
A kivételes érzékelés megfejtése azonban komoly kihívásnak bizonyult. A több éves kutatómunkát jelentősen hátráltatta, hogy a hőlátó kígyók többsége emberre is veszélyes, valamint félnek tőlük az asszisztensek. Két elmélet versengett egymással, az egyik szerint a kígyó nemcsak a látható fény tartományába eső fotonokat érzékeli, hanem az infravörös hullámokat is, és valójában infralátással rendelkezik. A másik, most beigazolódott elmélet szerint a hőmérséklet változását érzékeli nagy pontossággal a kígyó, és alakítja azt kémiai információvá.
Az érzékelés kulcsa az úgynevezett TRPA1 gén terméke, amely egy sejtfelszíni receptorfehérje. Ennek megállapításához a tudósok a gödörszerv érzékelő idegsejtjeit más idegsejtekkel vetették össze. Átfogó vizsgálatukban a gödörszerv neuronjai nem sokban tértek el egy átlagos neurontól, azonban a TRPA1 mennyiségük az normális 400 szorosa volt. További kísérletekkel igazolták, hogy a receptor egy bizonyos hőmérsékleti határérték elérésekor aktiválja az idegsejtet, ami így jelzést küld a kígyó agyába. Ugyanez a receptor emberben több irritáló anyag érzékeléséért felelős, például erős mustárok vagy bors fogyasztásakor.
A kutatók a felfedezés kapcsán felhívták rá a figyelmet, hogy az evolúció során hasonló gének egészen eltérő funkciók ellátására is szakosodhatnak. Arra azonban egyelőre nem tudják a választ, hogy mit érez a kígyó ha mustárral találkozik.
Forrás:
Nature News
Wired
Utolsó hozzászólások