Amerikai kutatók rugalmas polimerrel borított robothalat gyártottak, ami kecsesen hajtja magát a vízben - ha nem is olyan gyorsan, mint az igazi.

Az ötlet tengeri halak megfigyeléséből származott, melyek oldalizomzatuk megfeszítésével egy hullámot futtatnak végig magukon, ami előrelöki áramvonalas testüket a vízben. Még 1994-ben elkészült az első prototípus, a Robotuna, ami egy meglehetösen méretes, döcögö mozgású szerkezet volt. Mára azonban a robothalak jóval fejlettebbek, kisebbek, olcsóbbak és jobban is manőverezhetők.

Míg az első konstrukció összesen 6 motorral és majd háromezer alkatrésszel mozgott, addig az új modell már egyetlennel is remekül közlekedik, és csak 10 egységből áll. A méretet is jelentősen sikerült csökkenteni: az eredeti bő egy méteres hosszt mára tenyérnyire sikerült redukálni. A szerkezet különlegességét mégis a külsőt borító rugalmas polimer adja, ami a legnagyobb áttörést jelenti a régebbi merev lemezekhez képest. Ez ugyanis az élő halakhoz hasonlóan vezeti végig magán a mozgás hullámát, így meglehetősen halszerű úszást tesz lehetővé. Ahogy Pablo Valvidia Y Alvarado, a témán dolgozó egyik PhD hallgató elmondta: "A legtöbb úszásfajta jól utánozható a puha anyagok természetes rugalmasságának felhasználásával".

A megfelelő polimer megtalálása mellett a hal felépítésének modellezése bizonyult a legnagyobb kihívásnak. A tesztek ugyanis azt mutatták, hogy az eltérő méretű modellek eltérő mozgásfajtákat tesznek lehetővé. A kisebb (nagyjából 10cm) robotok a pisztránghoz hasonlóan úsztak, itt a legnagyobb erők a farok végében ébrednek, és gyors mozgást és közepes manőverezőkészséget tesznek lehetővé. Egy kétszer ekkora gép viszont arányosan nagyobb oldalirányú mozgást végez, a farok töve is erősebben terhelődik, a sebesség pedig a manőverezés rovására jelentősen nő. Ezt a tonhal mozgásához hasonlítják, melynek nyílt vízben kell nagy távolságokat megtennie.

Az élő halakhoz való hasonlóság azonban nem tökéletes. Míg a jól úszó halfajok nagyjából testük tízszeresét képesek másodpercenként megtenni, addig a robothal egyelőre csak a saját testhosszának megfelelő távolságot úszik le ennyi idő alatt. További probléma, hogy a robot 2,5-5 wattos energiaellátását külső forrásból fedezi, ez jelentősen limitálja hatékonyságát. A mérnökök reményei szerint a jövőben egy elemet is be tudnak építeni a rendszerbe, illetve újabb formákkal: szalamandrákkal és rájákkal is sikeres kisérleteket tudnak végezni. Várakozásaik szerint ezek az olcsó és mozgékony gépek olyan vízalatti területeket is fel tudnak majd deríteni ahova a hagyományos távirányítású gépek nem tudnak bejutni, olcsóságuk miatt pedig alkalmasak tengeröblök, folyótorkolatok szemmel tartására, vagy víz alatti szennyező források felderítésére.

A kutatók eredményeiket a Dynamic Systems Measurements and Control szaklapban közölték.