A barna medve (Ursus arctos) és északi-sarki rokona, a jegesmedve (Ursus maritimus) valaha egy faj volt. A két csoport nagyjából 300 ezer éve válhatott szét, ekkoriban hódíthatták meg az örök jég birodalmát a mackók, akik rövid idő alatt teljesen hozzászoktak új környezetükhöz. Azonban nem teljesen, ugyanis a mai napig képesek kereszteződni kontinentális rokonaikkal, barna medve-jegesmedve hibrideket hozva létre.
Állatkertekben összesen 17 hibrid példányt ismerünk, 2006-ban azonban egy vadász Kanadában egy vadon élőt is leterített, érdekes jogi problémát előidézve, ugyanis engedélye szerint csak jegesmedvékre vadászhatott, barnákra nem.
Németországban az osnabrucki állatkertben is született nemrég két hibrid, ennek apropójából alapos vizsgálatnak vetették alá a mackókat, hogy jobban megismerhessük felépítésüket. A hároméves munka eredményét a Der Zoologische Garten című szaklapban publikálták. A cikk szerint a az állatok néhány tulajdonságukban barna (pontosabban grizzly) felmenőikre emlékeztetnek, más szempontból azonban kifejezetten jegesmedve-szerűek.
Bundájuk például első ránézésre kifejezetten fehér, mindössze a szemük körül, illetve hajlataikban található némi barnás szőrzet. A fehér színt igazából nem színezék adja. A jegesmedvék szőrszálai üregesek és színtelenek, rendkívül dús bundájuk azonban fehérnek tűnik ahogy a fény rávetül (a képen középen). A barnamedvék szőrszálai ezzel szemben belsejükben szivacsosak, vagy tömörek, és barna pigmentet tartalmaznak (jobbra). Keresztezés után a szőrökön a két állapot közötti átmenet látható: színanyagagot ugyan általában nem tartalmaznak, de az szőrszálak belső üregei apró, szivacsos rekeszekre osztottak (balra).
Testfelépítésük hasnolóan öszvérszerű. Az állatok mérete a két szülőé közé esik, hosszú nyakukat a jegesmedvéktől, púpos vállukat a grizzlyktől örökölték. Fejük szintén a vaskos grizzly és a karcsúbb de hosszabb jegesmedvefej közöttire sikeredett. Farkuk is van, ugyan rövidke, mégis határozottan hosszabb a barna medvékénél, nekik ugyanis nincs ilyenjük. Mancsuk talán a legérdekesebb, talpuk majdnem teljesen szőrös, hogy sarki rokonaikhoz hasonlóan ne fázzanak fel jégen sétálva sem, karmaik viszont csaknem olyan hosszúak, mint a félelmetes grizzlyéi.
A hibridek viselkedésüket tekintve egyértelműen fehér felmenőikre ütöttek, bár ebben már egyedenként is eltérés tapasztalható. Amikor ugyanis az állatoknak játékokat adtak, azok több mázsájukkal mellső mancsaik segítségével tapostak rájuk, ugyanúgy ahogy a jegesmedve töri be a jeget, hogy az alatta lepuló fókákat elkaphassa.
Az állatok részletes leírása azért is időszerű, mert a jegesmedvék sarki életterük zsugorodásával egyre jobban szorulnak dél felé, ahol mára már Kanadában átfed területük a grizzlyk birodalmával. A jövőben ezért egyre több barna medve-jegesmedve hibridre lehet számítani. A felismerés segítéséhez az alábbi képen sorban egy nőstény hibrid, egy hím, egy jeges- és egy barna medve látható.
Az állatoknak magyar neve még nincs, a Mikron csapata hosszas töprengés után sem tudott dűlőre jutni az ideális elnevezést illetően. Az angolban használt "pizzly" illetve "grolar" magyarra nem átültethető, az inuit eszkimó nyelvből honosított Nanulak-ot (Nanuk-jegesmedve és Aklak-grizzly) szintén nem találtuk megfelelőnek. Egyelőre nálunk a "jegeskávé medve", esetleg a "jégrizli" a befutó, de aki jobbat tud az írja meg bátran.
Forrás:
BBC News
messybeast.com
Bear-hybrids: behaviour and phenotype Alexandra Preuß et al. doi: 10.1016/ j.zoolgart. 2009.08.005
Utolsó hozzászólások