Az angliai Sussexben került elő ez az egyedülálló borostyándarab egy benne rögzült pókkal és annak hálójával. A lelet nagyjából 130-140 millió éves, így ez a legrégebbi pókháló amit ismerünk. Annak ellenére, hogy a háló tulajdonosa még a korai dinoszauruszokat is szemmel tarthatta, műve nagyon hasonlónak tűnik a legmodernebb pókokéihoz. Mikroszkópos vizsgálatok szerint a  fonal szerkezete sem sokban különbözik a maiakétól, és még az apró ragasztócseppek is megtalálhatók rajta, amik segítségével az egyes szálak összeköthetők, illetve ugyanez tartja csapdában az elejtett prédát is. Ez azt is jelenti, hogy a pókok már a krétakorban is sikeres vadászok voltak, technikájuk pedig azóta sem sokat változott. Ennek ellenére a módszer még ma is remekül működik: egy számítás szerint a pókok által egy évben Angliában elfogyasztott rovarok össztömege nagyobb, mint az éves angol élelmiszerfelhasználás.

A pókfonal azonban hatékonysága ellenére nem túl időtálló. "A selyem egy igen kényes anyag, és csak ritkán őrződik meg fosszíliákban, például borostyánban" mondta el Martin Brasier, az Oxfordi Egyetem munkatársa. Kollégáival úgy vélik, hogy a pók valószínüleg egy erdőtűzben konzerválódhatott, ugyanis ilyenkor a fenyőfélék nagy mennyiségű gyantát bocsátanak ki, ami beboríthatta az egész pókot hálóstul.

Az ősi keresztespók mellett egyébként érdekes talajmikróbákat is tartalmaz a borostyándarab, köztük a legkorábbi ismert actinobacteriumot, ami napjainkban az egyik legfontosabb talajalakító prokarióta.

Forrás:
Wired