A napokban szenzációként közölte az összes internetes újság, hogy életet találtak egy marsi eredetű meteoritban. A hatásvadász címek mellett a kutatási eredményeket is figyelembe véve azonban nem egy tudós szkeptikus a felfedezéssel kapcsolatban. A Mikron blog ezért alaposabban is szemügyre vette az ALH84001 meteoritot és a rajta található esetleges marsi élőlényeket.

Marsi életről szóló írások borították el a vezető újságok címlapjait a napokban. Az Index például "Földönkívüli eredetű baktériumok nyomát találták meg egy meteoritban" címmel közölte a szenzációt, az Origó némileg óvatosabban fogalmaz: "A marsi élet újabb lehetséges jelét fedezték fel". A legbátrabbnak az angol The Sun mutatkozott, ők egyenesen arról szereztek tudomást, hogy "Marsi bogarak bacik érkeztek a Földre 13000 évvel ezelőtt". Magukra a kutatási eredményekre természetesen egyik lap sem hivatkozik, pedig ha tényleg élet van a Földön kívül az talán az emberiség egyik legfontosabb felfedezése lehet, és igazán megérne legalább egy hivatkozást az ezt bizonyító adatokra.

A történet még 1984 decemberére nyúlik vissza amikor is amerikai meteoritvadászok az antarktiszi Allan Hills hegységben (itt) rábukkantak a később ALH84001 névvel ellátott meteoritra. A kődarab 1,93kg-ot nyomott és összetevői alapján először diogenitnek gondolták. Így volt ez egészen 1993-ig, amikor is David Mittlefehldt javította a hibát és SNC-nek, azaz marsi meteoritnak kategorizálta a követ. Az ettől rögtön nagyobb figyelmet kapott és három év múlva egyenesen a rangos Science magazin hasábjain köszönt vissza a képe, ahol már az élet nyomait vélték rajta felfedezni. A vizsgálatot végző David McKay ugyanis policiklusos aromás szénhidrogéneket mutatott ki a meteoritból, amik meglehetősen bonyolult szerves vegyületek, és bolygónkon elsősorban élőlények munkájaként jönnek létre. Az izgalmat tovább fokozta, hogy a lelet repedéseiben apró karbonátgömböket mutattak az elektronmikroszkópos felvételek, melyek belsejükben további finom magnetit és vasszulfid szemcséket tartalmaztak. A magnetit apró mágneses kristályokból álló láncokat alkotott, ilyen struktúrák a Földön csak élőlények munkájaképp jönnek létre, magnetotaktikus baktériumok választanak ki hasonlókat. Azt persze rögtön a cikk bevezetőjében kijelentik, hogy élettelen folyamatok következtében is kialakulhatott mindez. A tudós társadalom - ahogy az lenni szokott - gyanakodva fogadta a felfedezést, a dolog súlyosságát mégis jelzi, hogy Bill Clinton az akkori amerikai elnök külön beszédet mondott a felfedezés kapcsán.

A legfőbb kritika szerint az ALH84001 egy sokat megélt meteorit, amiben 4 milliárd év alatt számtalan szokatlan forma kialakulhatott élet nélkül is. A kődarab ugyanis először még a fiatal Mars egyik vulkánjából törhetett fel és szilárdulhatott meg nagyjából négymilliárd éve. Úgy 3,6 milliárd éve egy meteorbecsapódás következtében feldarabolódhatott, de ekkor még nem hagyta el a Marsot. Csak egy újabb hatalmas robbanás repítette az űrbe a követ nagyjából 15 millió éve, hogy végül 13 ezer évvel ezelőtt az Antarktiszba csapódhasson, majd 25 éve egy kutató kezébe kerüljön. A kalandos történet szamárium-neodímium, rubídium-stroncium, kálium-argon és C14 vizsgálatok eredményeképp született, és magyarázatot adhat arra, hogy miképpen formálódhatott a vulkánosság, hatalmas robbanások, majd a Földbe csapódás során az ALH84001.

A McKay-t és csapatát azonban nem lehetett könnyen eltántorítani. Az utóbbi években sorra vették kritikusaik érveit és új, pontosabb vizsgálatokkal válaszoltak rájuk. A múlt héten a Geochimica and Cosmochimica Acta című szaklapban megjelent tökéletesített elemzés az előző cikk óta kifejlesztett, és jóval pontosabb műszerekkel készült. A kimerítő 47 oldalas munka különféle kémiai módszerek és mikroszkópos technikák egész sorát vonultatja fel, részletes képanyaggal illusztrálva a teljes vizsgálatot. Az eredeti lapon ugyan a hozzáférés nem ingyenes, a NASA azonban az olvasók rendelkezésére bocsátotta a teljes anyagot (PDF, 15Mb).

Az új vizsgálat először is megállapítja, hogy a kő 3,9 milliárd éve vízzel érintkezhetett, illetve, hogy a kérdéses magnetitkristályok egyetlen ma ismert élettelen folyamattal sem magyarázhatók. Emellett a kutatók két további követ is bevontak a vizsgálatokba. A japánok által szintén az Antarktiszon talált Yamato 000593 és az 1911-ben Egyiptomban a Földbe csapódott Nakhla is marsi eredetűnek bizonyult, és az ALH84001-hoz hasonló jellegeket mutat. Mindhárom kövön ugyanis hasonló magnetitkristály láncok láthatók, melyek valóban élőlényekre hasonlítanak, a kutatók ezért biomorfoknak nevezték el őket.

Persze azt egyértelműen nem lehet kijelenteni, hogy valóban élet alakította a meteor felszínét, azonban az ellentábor több magyarázatát is sikerült most megcáfolni. "Úgy gondoljuk, hogy a biogenikus hipotézis most erősebb, mint amikor 13 évvel ezelőtt először bejelentettük" mondta el Everett Gibson, a NASA senior tudósa.

Mindezzel együtt azonban a "Marsról érkezett bogarak bacik"-ról szóló újságcikkek még nagyon távol állnak a valóságtól. Maga az új elemzés is úgy fogalmaz, hogy a meteor "eredete nem zárja ki a lehetőséget, miszerint a struktúrák egy része biotikus folyamatokból is származhat". Ez azért még nem egyenlő azzal, mintha a marslakók belevésték volna a kőbe, hogy "mi  voltunk", így biztosan további vizsgálatokra van szükség a marsi élet igazolásához, vagy éppen cáfolásához. Addig is mindenki vígasztalódhat a mikroszkópos felvételek alapján gyártott plüss marsi mikróbákkal.

Forrás:
The Great Beyond
Science
NASA (PDF1, PDF2)
Geochimica and Cosmochimica Acta
Spaceflight Now