Több mint 270 darab finoman vésett strucctojás darabot fedeztek fel régészek Dél-Afrikában. A leletek nagyjából 60 ezer éve keletkezhettek, és feltehetően az első szimbólumokat viselik amiket ember valaha alkotott.
Fokvárostól nem messze északra található a Diepkloof sziklaeresz, amely közel 60 ezer éve rejtegeti akkori lakóinak nyomait. A homokkőből álló természetes menedék igen előnyös helyen fekszik, remek kilátást ad a Verlorenvlei folyóra és mindössze 17 kilométerre fekszik az Atlanti-óceán partjától.
Régészek a lelőhey feltárása során mintegy 3,6 méteres mélységig ástak le, és több rétegben is finoman vésett tojáshéjakat találtak. Összesen több, mint 270 töredéket különítettek el, ezek legalább 25 különböző strucctojásból származnak.
A leletek különlegessége, hogy mindegyikük apró rovátkákkal borított, melyek a kutatók szerint valamilyen szimbólumrendszer elemei lehetnek, talán valamilyen grafikus kommunikáció részeként. "A motívum két párhuzamos vonalból áll, melyek valószínüleg teljes kört alkottak, de nem áll rendelkezésünkre a tojások teljes képe." Mondta el a BBC-nek Dr Pierre-Jean Texier a Bordeaux-i Egyetem munkatársa. " A vonalak derékszögben vagy ferdeszögben apró rovátkákkal vannak összekötve. A motívumot ismételve a korai emberek valamit közölni akartak. Talán egy személy vagy csoport identitását fejezték ki vele" - vélekedik a tudós.
A tojáshéjak ugyan korántsem a legkorábbi ismert műalkotások, de valószínüleg az elsők amik szimbólumokat használnak, azaz egy jelképpel valamilyen más fogalmat jelölnek. A szintén dél-afrikai Blombos barlangból is előkerültek például átlyukasztott kagylók, vésett vörös okker darabok és metszett csontékek melyeket feltehetően zsinegekre kötve hordtak ékszerként elődeink. Ezek nagyjából 75 ezer évesek, Algériából pedig 100 ezer éves töredékeket is ismerünk. Még ezeknél is idősebbek azok a vörös okker maradványok, melyeket Pinnacle-foknál találtak (szintén Dél-Afrikában) és korukat 165 ezer évesre teszik a szakemberek. Ezek azonban feltehetőleg csak esztétikai okokból készültek, azaz a rajtuk található minták csak dekorációként szolgáltak.
A Diepkloof leletek azonban nagy számban kerültek elő és jellegzetes létraszerű mintázataik többezer éven keresztül népszerűek voltak. A generációkon át megőrzött minta, a pontos kialakítás és a nagyszámú lelet együttesen arra utal, hogy puszta dekorációnál többről van szó. Ha ez igaz, akkor ezek a leletek lehetnek a legkorábbi emlékeink az emberre nagyon is jellemző szimbólumrendszerekről.
Mivel néhány töredéken az is látszik, hogy a tojásokat kilyukasztották, így esetleg edénynek készülhettek eredetileg a tárgyak. Készítőjük kifinomult technikára utal, hogy a strucctojást használta alapanyagnak, az ugyanis igen kemény, és csak precíz munkával lehet a képeken látható mintákat elkészíteni rá. Szintén különleges, hogy a minták hosszú időn keresztül változatlanok, a kutatók ebből arra következtetnek, hogy gondosan szabályozták a minták kialakítását elődeink. A lelőhelyen néhány kőeszköz is előkerült, melyek anyaga arról tanúskodik, hogy az ideális szerszámokért akár 40 kilométerre is elmentek használóik.
A Diepkloof sziklaeresz felsőbb rétegeiből fokozatosan eltűnnek a vésett tojáshéjak, átadva a helyüket további kőeszközöknek, míg a hely el nem néptelenedett. A műalkotások tehát már hatvenezer éve is nyomot hagytak alkotójukról, pontos üzenetük megfejtésére azonban még várnunk kell.
Forrás:
BBC News
Science News
Utolsó hozzászólások