Makákók képernyőn látott ábrák alapján is képesek valós térben lévő tárgyakat megtalálni.

Számos kisérletet végeztek már annak eldöntésére, hogy a gerincesek milyen rendszer szerint tájékozódnak. Az eddig vizsgált alanyok (galambok, egerek, majmok, emberek) általában relatív távolságokat használnak és a terep jellegzetes pontjaihoz igazítják magukat. A kutatókat azonban régóta foglalkoztatja, hogy vajon elvont geometriai fogalmakat (pl: a terem közepe) is használnak-e a gerincesek a valós térben való tájékozódáshoz.

Cseh tudósok most ennek próbáltak utánajárni rhesus makákók (macaca mulatta) segítségével. Két állatot (Attila és Puck) arra idomítottak, hogy egy képernyőről leolvasott, absztrakt információ segítségével valós térben elhelyezkedő jutalmakat találjanak meg. A kisérlet során a majmoknak először a képernyőn egy téglalap alakú ábrát mutattak, amin egy világító kör volt látható. Ezután a majmoknak lehetősége volt egy 9 lyukkal ellátott műanyag táblán az imént látott körnek megfelelő helyen lévő lyukból a jutalmat kivenni. Ha a majom a képernyőt látva be tudta azonosítani, hogy melyik lyukban van a jutalom, akkor rögtön megtalálhatta, míg egyébként több próbálkozásra volt szüksége az élelemhez jutáshoz. A feladat begyakorlása után a következő kisérletben a képernyön levő ábrát meghatározott irányban és mértékben elforgatták. A majmoknak így a helyes felismeréshez az elforgatott ábrán is fel kellett ismerniük a jutalom helyét. A tesztekben az elforgatás hatására jelentösen visszaesett a megtalálás hatékonysága, de rövid gyakorlás után a majmok az ugyanúgy elforgatott képet is az eredetihez hasonló hatékonysággal ismerték fel. Ha pedig a kutatók minden egyes megtalálás után fordítottak egyet az ábrán, a makákók szintén fel tudták használni az információt, igaz, hogy főleg nagy elforgatásoknál, sokkal többet tévedtek. Érdekes módon az óramutató járásával megegyező elforgatásokat jobban tudták követni a majmok, mint az ellentétes irányúakat.

Prágában mindebből azt a következtetést vonták le, hogy a makákók képesek egy elvont fogalom alapján (mint például egy képernyőn mutatott sematikus ábra) fejükben térképet alkotni, melyet aztán később valós térben is fel tudnak használni. Mivel pedig a majmok hibázás során sem véletlenszerűen választottak, így feltehető, hogy nem ábraként hanem térképként tudták értelmezni a monitoron látottakat. Az elforgatott ábrákat pedig ugyanúgy be tudják azonosítani, tehát valószínüleg térképpontok (ábra sarka, közepe stb.) alapján teremtenek kapcsolatot az elvont ábra és a valós tér között.

Az eredeti eredmények részletesen a Proceedings of the National Academy of Sciences of the United States of America című szaklapban olvashatók.