Kókuszhéjakat fedezékül használó polipokat kaptak lencsevégre brit kutatók Indonéziában. Az állatok gondosan előkészítették, majd a megfelelő helyre szállították a tengerfenéken talált fél kókuszokat, és az alá bújva óvták meg magukat a rájuk leselkedő veszélyektől. Ez az első eset, hogy gerincteleneknél eszközhasználatot figyeltek meg, a jelenséget felfedező biológusok szerint pedig a látvány ráadásul roppant mulatságos is.

Nem újdonság, hogy a polipok intelligensek. Számos tesztben sikerült már helytállniuk, például ügyesen navigáltak kísérleti labirintusokban, egyszerűbb problémafeladatokat is képesek voltak megoldani, valamint notóriusan kiszabadultak akváriumaikból különféle trükkökkel. A polipok közül is kiemelkedik azonban az Indonézia vizeiben élő erezett polip (másnéven kókuszpolip, Amphioctopus marginatus), amely egy régebbi Science cikk szerint két lábon is képes közlekedni, valamint veszély esetén különféle tárgyakkal próbálja magát eltakarni. A most megfigyelt viselkedése pedig azt mutatja, hogy aktív eszközhasználó is, egyedüliként a gerinctelenek közül.

Ha ugyanis egy erezett polip az iszapos, sima tengerfenéken egy fél kókuszhéjra lel, akkor rögtön hasznos védőpajzzsá alakítja. a fél héjat gondosan kiássa a homokból, majd felfordítja, és belülről is megtisztítja: néhány erős fújással kilöki a benne maradt homokot. Az így nyert eszközt azután a hónai alá csapja, és megfeszített lábaival, lábujjhegyen járva közlekedik újdonsült kókuszhéjával.

Ha veszélyben érzi magát akkor egyszerűen leteszi a héjat és alábújik, így rögtön fedezékbe kerül az egyébként kietlen tengerfenéken. Egy erezett polip ennél már csak akkor lehet szerencsésebb, ha egyszerre két fél kókuszhéjjal ajándékozza meg a sors, ekkor ugyanis ügyesen összeilleszti a kettőt egy egésszé, és a belsejéből kémlel kifelé. Ha esetleg haladni támad kedve, akkor a két héjat gondosan egymásra rakja, mint két tányért, hogy könnyebb legyen szállítani.

A jelenség vitathatatlanul komikus volta mellett felhívja a figyelmet az állat fejlett intelligenciájára is. Az eszközhasználat ugyanis kifinomult gondolkodást kíván, ezért nem is meglepő, hogy régebben csak az embert tartották erre alkalmasnak. Mára már tudjuk, hogy egyes delfinek szivacsokat felkapva kutatnak az iszapban, néhány majom és holló pedig apró ágacskákat használ eszközként az élelemszerzésre. A polip szintén eszközként kezeli a kókuszokat, ugyanis egy meghatározott jövőbeli cél reményében gyűjti és készíti elő a kókuszhéjakat. Ezzel különböztethető meg tevékenysége például a remeterákétól, ami ugyan valóban elhagyott csigaházakkal védi magát, azonban ő nem tervez és nem manipulálja aktívan a házát, csak belebújik és cipeli.

A Current biology című szaklapban publikált cikk szerint a polipok régebben feltehetően nagyobb kagylókat, csigaházakat használhattak fedezékként, az emberi tevékenység hatására a vízbe kerülő üres fél kókuszok azonban ideálisabbnak mutatkoztak a feladatra, így az állatok hamar alkalmazkodtak hozzá. "Sejtettem, hogy a kókuszokat manipuláló polip valamiben mesterkedik, de arra nem számítottam, hogy az összerendezett héjakat felkapja és elszalad velük. Rendkívül komikus látvány volt," mondta el Julia Finn a Victoria Múzeum biológusa. "Még soha nem nevettem víz alatt ennyire" tette hozzá egy nyilatkozatban.

Forrás:
Wired
National Geographic
BBC news

Defensive tool use in a coconut-carrying octopus. Julian K. Finn et al. Current Biology, Vol. 19 No. 23, December 15, 2009.