Nem várt jelenségeket figyeltek meg a NASA szakemberei a Szaturnusz bolygó Titán holdján. Két különböző kutatás ugyanis arról számol be, hogy a Titán szénhidrogéndús atmoszférájából megmagyarázhatatlan módon eltűnik a felszínközeli hidrogén, valamint hiányzik a talajról az acetilén, amelynek a tudósok szerint nagy mennyiségben kellene a felszínt borítania. A két jelenségre eddig ismeretlen ásványok, vagy a földitől teljesen eltérő új mikroorganizmusok adhatnak választ.
A Titán naprendszerünk egyik legegzotikusabb holdja. A Szaturnusz ezen kísérője ugyanis nem kietlen kősivatag, hanem dús légkörrel rendelkezik, felszínét pedig folyók és tavak tarkítják. Mivel azonban a hőmérséklet az égitesten mínusz 220°C körüli, ezért folyékony víz itt nincs jelen. Ez kemény jéggé fagyva az egyik fontos kőzetet képezi a holdon. A Titán tavai inkább az ezen a hőmérsékleten folyékony metánból és más szénhidrogénekből állnak, és a földi időjáráshoz hasonlóan gyakran kiadós esők formájában hullanak a felszínre, hogy onnan lassan párologva ismét a légkörbe kerüljenek. Az egyedi időjárásrendszer már számos kutató fantáziáját megmozgatta, ugyanis a fiatal Földhöz hasonlóan a folyékony tengerek lehetőséget adhatnak a titáni élet kialakulására; igaz, ennek az elméleti lehetőségén kívül még semmi jelét nem tapasztaltuk.
Az eddigi legelfogadottabb modellek szerint egy feltételezett titáni mikróbának főként acetilénnel kellene táplálkoznia, és hidrogént kellene lélegeznie. A Szaturnusz körül keringő (és a Mikron blogon nagy népszerűségnek örvendő) Cassini űrszonda legújabb mérései érdekes adalékokkal szolgálnak ehhez az elmélethez, amely két különálló tudományos publikációban jelent meg a napokban.
Süllyedő hidrogén
Az Icarus szaklapban megjelent eredmények szerint a Titán légkörében jelentős mennyiségű egyenetlenül eloszló hidrogén található, amely meglehetősen nagy koncentrációban a felszín felé áramlik, hogy ott nyomtalanul elnyelődjön. "Olyan mintha lenne egy slagunk és azzal hirdogént locsolnánk a felszínre, de az ott eltűnik." Mondta el Darrell Strobel, a tanulmány szerzője. "Nem számítottam erre az eredményre, hiszen a molekuláris hidrogén kémiailag különösen inert a légkörben, valamint könnyű és kis sűrűségű. Inkább 'úsznia' kellene a légkör tetején, és az űrbe szöknie."
Strobel eredményeit a Cassini szonda infravörös spektrométerével (CIRS), valamint az ionos- és semleges tömegspekrométerével (INMS) végzett mérésekre alapozza. Ezek ellentmondanak a korábbi modelleknek, melyek azt jósolták, hogy a hidrogén a napsugárzás hatására a légköri metán és acetilén bomlásával keletkezik kis mennyiségben, ezért eloszlása a legkörben egyenletes, és lassan szökik el a bolygóról.
A tudós valószínütlennek tartja, hogy a hidrogén valamilyen felszín alatti formációba áramlana, inkább azt gyanítják, hogy valamilyen ismeretlen ásvány áll a jelenség hátterében. Ez esetleg képes lehetne katalizátorként működni a hidrogén szénhidrogénekké való visszaalakításához, a kutatók azonban csak találgatnak. Azt azonban Strobel is sietett megjegyezni, hogy az élet feltételezése korántsem a legkézenfekvőbb lehetőség, azonban kizárni sem lehet.
Az eltűnt acetilén nyomában
Egy másik új méréssorozatban szintén felmerült az élő rendszerekkel való magyarázat. Roger Clark vezetésével amerikai kutatók szénhidrogének térképezését végzik a Titánon. Elméletük szerint a napfény egyes szénhidrogéneket acetilénre és más anyagokra bonthat, melynek eredményeként folyamatosan acetilénnek kellene lerakódnia a felszínre. A szonda azonban nem észlelt acetilént a Titánon. Ráadásul a szintén megjósolt vízjeget sem találta, viszont nagy mennyiségű benzolt és egyéb anyagok jelenlétét észlelte.
"A Titán légköri kémiája ontja magából a szerves anyagokat, amik olyan gyorsan rakódnak a felszínre, hogy hiába mossák el ezt a réteget folyékony metán és etán patakok, a vízjeget hamar újra betakarják a szerves anyagok," mondta el Clark. "Mindez arra utal, hogy a Titán egy dinamikusan változó hely, ahol a szerves kémia jelenleg is zajlik."
Az acetilén hiánya azonban biológiai okok nélkül is magyarázható - vélik a szakemberek. Mark Allen, a NASA Asztrobiológiai Intézetének munkatársa szerint például az is elképzelhető, hogy a fény hatására végbemenő kémiai reakció az acetilént rögtön bonyolultabb molekulákká alakítja, melyeket azután a felszínre hullva már másként érzékelnek a műszerek. "A tudományos konzervativizmus értelmében a biológiai magyarázatokat csak utolsóként lenne érdemes vizsgálni, amikor már minden nem-biológiai megoldást végigkövettünk."
Chris Mckay, asztrobiológus pedig a space.com-nak nyilatkozva megjegyezte, hogy ezek a felfedezések "még messze vannak a földön kívüli élet bizonyítékától," de vitathatatlanul érdekesek.
Képek: 1) Fantáziakép a Titán felszínéről, NASA/JPL 2) Hamisszínes felvétel a Titán felszínéről, a Cassini mérései alapján, NASA/JPL/Space Science Institute 3) A hold sűrű légköre, NASA/JPL/Space Science Institute
Utolsó hozzászólások