2010-ben ismét jelentkezik a Mikron blog, az idei első bejegyzésben pedig megpróbáljuk összeszedni, hogy mely tudományterületeken várhatók a legnagyobb áttörések az idén. Az emberes űrutazástól a rák gyógyításáig ugyanis remélhetőleg több fontos felfedezés tanúi lehetünk a közeljövőben. Az esélylatolgatásban a Science magazin szerkesztői által készített 2010-es előrejelzést hívtuk segítségül.

1. Indukált pluripotens őssejtek. Még 2008-ban történt a korszakalkotó felfedezés, miszerint már differenciálódott hámsejteket újra pluripotens őssejtekké vagyunk képesek alakítani. Ez hatalmas segítség a gyógyászatban, ugyanis lehetőséget ad arra, hogy eddig nehezen vizsgálható betegségeket is reprodukálni lehessen laborkörülmények között. Például ma már megoldható, hogy egyes cukorbetegek szervezetéből mintát vegyenek, majd ebből stabilan osztódó inzulintermelő sejteket növesszenek a laboratóriumban. Így egy olyan kultúrához jutnak, ami tökéletesen megfelel a beteg saját Langerhans-szigeteinek (itt termelődik az emberi szervezetben az inzulin), így az végre élőben is tanulmányozható, és gyógyszerek tesztelhetők rajta.

Az egyes típusú diabétesz mellett még több más betegségnek is elkészült így a sejttenyészete, aminek segítségével végre többfajta kórnak is használható laboratóriumi modellje született. 2010-ben remélhetőleg belendül ez az új tudományág és egyre több rendellenes sejtféleség lesz stabilan tenyésztető, és így kutatók számára vizsgálható. Ennek eredményeképp akár ma még gyógyíthatatlan betegségeket is képesek leszünk orvosolni a jövőben, de a lehetséges alkalmazások még ezen is túlmutatnak.

2. Az Alfa Mágneses Spektrométer (AMS). Idén kezdődhet meg a minden eddiginél alaposabb részecskefizikai kutatás az űrben. A remélhetően hamarosan a Nemzetközi Űrállomásra kerülő AMS új elgondolású műszereivel ugyanis képes lehet majd az univerzum működésének néhány alapvető kérdésére is válaszolni. A fizikai Nobel-díjas Samuel Ting által vezetet csoport célja nem kevesebb, mint a műszer segítségével nyomára bukkanni az úgynevezett sötét anyagnak, esetleg az antianyagnak, vagy annak az anyagmennyiségnek ami jelenleg "hiányzik" a világegyetemből. A kísérletsorozat igazából a Columbia űrrepülő 2003-as katasztrófája óta vesztegel, azonban idén minden feltétel adott, hogy 7 év jegelés után végre beinduljon a 2 milliárd dolláros szerkezet.

3. Exomkutatás. A humán genom meglehetősen nagy, így a maga teljességében csak lassan és nehezen vizsgálható. Azonban a teljes emberi DNS-nek mindössze egyetlen százaléka hordozza az információ oroszlánrészét, azaz a szervezet működéséhez szükséges fehérjék kódját. Ez az 1% az exom (az exonok összessége), ami már a mai technikákkal is jól kezelhető. 2010 lesz az év amikor a tervek szerint többezer ember exomjának pontos, személyre szabott térképe készül el, így számos olyan tulajdonságnak bukkanhatunk genetikai hátterére, melynek kódoltságát ma még csak sejtjük. Az új adatok a már meglévő információt is remekül kiegészíthetik, így valószínű, hogy egyes ritkán jelenlévő, nehezen kimutatható mutációk is horogra akadnak az idén.

4. A rák gyógyítása. Alighanem az orvostudomány szent grálja egy olyan terápia, amely többféle rákfajtát is hatékonyan gyógyít, így ez minden évben előkelő helyen szerepel a nagyon várt tudományos eredmények listáján. Annak ellenére van ez így, hogy az elmúlt száz évben felgyűlt ismeretenyagunknak köszönhetően mára már tudjuk, hogy a rákbetegség alatt számtalan eltérő eredetű és működésű tünetegyüttest értünk, tehát valószínűtlen, hogy ugyanaz a kezelés hatna minden fajtája ellen.

Az viszont szintén nem újdonság, hogy a rákos sejteknek számtalan közös vonásuk is van. Az egyik például az, hogy hajlamosak nagy energiaigényüket a rendelkezésükre álló cukor mohó elégetésével fedezni. Eközben az általánosnak mondható oxigénes lebontás mellett azonban az úgynevezett anaerob glikolízist is kénytelenek használni. Az anaerob lebontás célbavétele már az utóbbi években egyre gyakoribb téma konferenciákon, és az erre alapuló hatékony terápia talán épp 2010-ben válik valósággá.

5. Új korszak az űrkutatásban. 2010 szeptemberében vonul véglegesen nyugdíjba a NASA jelenlegi űrsiklóflottája, és még mindig nem tudjuk biztosan, hogy mi jön utána. Jelenleg Obama elnökön múlik, hogy esetleg az Ares rakéta továbbfejlesztésével a Föld körül folytatódik az amerikai űrkutatás, vagy újra célbaveszik a Holdat, de akár még a Mars meghódítása vagy a Vénusz alaposabb megfigyelése is felkerülhet a listára. A kép persze ennél árnyaltabb, ugyanis immár privát cégek is képesek eszközöket, sőt embereket is az űrbe juttatni, így az űrverseny akár magánérdekeken is múlhat.

Akárhogy alakul is azonban, mindezt még idén megtudjuk, így ismét érdemes figyelemmel kísérni a legújabb tudományos híreket. Különösen azért, mert az éves előrejelzésekre fittyet hányva úgyis a hirtelen jött nagy felfedezésekre emlékezik majd 2010-ből is az utókor.

Forrás:
Science

Az év végéhez közeledve megritkulnak a bejegyzések Mikronon, de azért néhányra még így is marad idő. A fenti kép például a Hubble űrtávcső egyik új felvétele, egy festői fiatal csillaghalmazt ábrázol. Az R136 nevű csoport a galaxisunk szomszédjában található Nagy Magellán-felhőben helyezkedik el, és mindössze néhány millió éves. Ez az egyik legintenzívebb csillagképződési góc galaxisunk közelében, ráadásul nagyobb, mint bármelyik a Tejútban. A csoportban látható számtalan kristálykék új csillag meglehetősen hatalmas, nem egy közülük akár százszor nagyobb Napunknál. Legtöbbjük csak rövid ideig ontja fényét és néhány millió év múlva egy-egy szupernóvaként fogja végezni, hogy anyagából ismét újabb csillagok születhessenek.

Az ifjú titánok üregeket vájnak a körülöttük lévő gázfelhőkbe, így alakulhatott ki a kép közepén látható nagyjából 50 fényév átmérőjű sötétebb folt is, ami némileg egy karácsonyfára emlékeztet.

A képet a Hubble széleslátószögű kamerája készítette az ultraibolya, látható és infravörös tartományok kombinálásával. A világoskék színek a fiatal, különösen forró csillagokat jelölik, ezekhez az oxigén zöldes, és a hidrogén vöröses árnyalatai társulnak.

Forrás:
ScienceDaily

Kókuszhéjakat fedezékül használó polipokat kaptak lencsevégre brit kutatók Indonéziában. Az állatok gondosan előkészítették, majd a megfelelő helyre szállították a tengerfenéken talált fél kókuszokat, és az alá bújva óvták meg magukat a rájuk leselkedő veszélyektől. Ez az első eset, hogy gerincteleneknél eszközhasználatot figyeltek meg, a jelenséget felfedező biológusok szerint pedig a látvány ráadásul roppant mulatságos is.

Nem újdonság, hogy a polipok intelligensek. Számos tesztben sikerült már helytállniuk, például ügyesen navigáltak kísérleti labirintusokban, egyszerűbb problémafeladatokat is képesek voltak megoldani, valamint notóriusan kiszabadultak akváriumaikból különféle trükkökkel. A polipok közül is kiemelkedik azonban az Indonézia vizeiben élő erezett polip (másnéven kókuszpolip, Amphioctopus marginatus), amely egy régebbi Science cikk szerint két lábon is képes közlekedni, valamint veszély esetén különféle tárgyakkal próbálja magát eltakarni. A most megfigyelt viselkedése pedig azt mutatja, hogy aktív eszközhasználó is, egyedüliként a gerinctelenek közül.

Ha ugyanis egy erezett polip az iszapos, sima tengerfenéken egy fél kókuszhéjra lel, akkor rögtön hasznos védőpajzzsá alakítja. a fél héjat gondosan kiássa a homokból, majd felfordítja, és belülről is megtisztítja: néhány erős fújással kilöki a benne maradt homokot. Az így nyert eszközt azután a hónai alá csapja, és megfeszített lábaival, lábujjhegyen járva közlekedik újdonsült kókuszhéjával.

Ha veszélyben érzi magát akkor egyszerűen leteszi a héjat és alábújik, így rögtön fedezékbe kerül az egyébként kietlen tengerfenéken. Egy erezett polip ennél már csak akkor lehet szerencsésebb, ha egyszerre két fél kókuszhéjjal ajándékozza meg a sors, ekkor ugyanis ügyesen összeilleszti a kettőt egy egésszé, és a belsejéből kémlel kifelé. Ha esetleg haladni támad kedve, akkor a két héjat gondosan egymásra rakja, mint két tányért, hogy könnyebb legyen szállítani.

A jelenség vitathatatlanul komikus volta mellett felhívja a figyelmet az állat fejlett intelligenciájára is. Az eszközhasználat ugyanis kifinomult gondolkodást kíván, ezért nem is meglepő, hogy régebben csak az embert tartották erre alkalmasnak. Mára már tudjuk, hogy egyes delfinek szivacsokat felkapva kutatnak az iszapban, néhány majom és holló pedig apró ágacskákat használ eszközként az élelemszerzésre. A polip szintén eszközként kezeli a kókuszokat, ugyanis egy meghatározott jövőbeli cél reményében gyűjti és készíti elő a kókuszhéjakat. Ezzel különböztethető meg tevékenysége például a remeterákétól, ami ugyan valóban elhagyott csigaházakkal védi magát, azonban ő nem tervez és nem manipulálja aktívan a házát, csak belebújik és cipeli.

A Current biology című szaklapban publikált cikk szerint a polipok régebben feltehetően nagyobb kagylókat, csigaházakat használhattak fedezékként, az emberi tevékenység hatására a vízbe kerülő üres fél kókuszok azonban ideálisabbnak mutatkoztak a feladatra, így az állatok hamar alkalmazkodtak hozzá. "Sejtettem, hogy a kókuszokat manipuláló polip valamiben mesterkedik, de arra nem számítottam, hogy az összerendezett héjakat felkapja és elszalad velük. Rendkívül komikus látvány volt," mondta el Julia Finn a Victoria Múzeum biológusa. "Még soha nem nevettem víz alatt ennyire" tette hozzá egy nyilatkozatban.

Forrás:
Wired
National Geographic
BBC news

Defensive tool use in a coconut-carrying octopus. Julian K. Finn et al. Current Biology, Vol. 19 No. 23, December 15, 2009.

A világ legnagyobb vírusát sikerült izolálniuk francia kutatóknak. A Marseillevírust amőbákból mutatták ki, ahol az több teljesen eltérő élőlény genomjának keveredésével jött létre.  A felfedezés a virológusok mellett az evolúcióbiológusokat is meglepte, hiszen kialakulása túlmutat a darwini alapelméleteken.

"Ez egy teljesen új vírusfajta" nyilatkozta Didier Raoult, a kutatás vezetője, aki már évek óta óriás vírusok megfigyelésével foglalkozik. Eddigi munkájuk során elsőként még hat évvel ezelőtt fedezték fel a mimivírust, az akkori rekordert, amely akkora volt, hogy először baktériumnak hitték. Ezután következett a mamavírus, amely már olyan hatalmasra nőtt, hogy más vírusok is képesek voltak megfertőzni. Azelőtt az ilyesmit lehetetlennek gondolták.

A most megfigyelt Marseillevírus azonban mindannyiuknál nagyobb. 368 ezer bázispáros genomja 49 különböző fehérjét és számos más RNS-t kódol, így az ötödik legnagyobb ismert vírusgenom. (Összehasonlításként a HIV vírus mindössze 9 fehérjét tartalmaz 9749 bp-s genetikai állományában.) Az óriás 250 nanométeres átmérőjével pedig minden más rokonát maga mögé utasítja - egyelőre. A kutatók szerint ugyanis több is van még ott ahonnan ez jött.

A most felfedezett típust ugyanis amőbák belsejében sikerült megfigyelni. Ezek a meglehetősen gyakori egysejtűek minden kicsit is ehetőnek tűnőt bekebeleznek és megpróbálnak magukba építeni. A táplálék azonban nem minden esetben pusztul el és szívódik fel teljesen, az amőbák így valóságos olvasztótégelyként működnek, baktériumokat, vírusokat és sejtmagvas sejteket keverve össze. Ennek eredményeképp változatos struktúrák jönnek létre, például a legnagyobb ismert DNS is egy amőbafajé:  200x nagyobb a humán genomnál. Emellett azonban a vírusok is profitálhatnak az amőbák belsejében kialakuló különleges környezetből, a Marseille is tartalmaz más vírusokból származó, bakteriális, de még eukariótikus géneket is. Ha pedig ez az óriás kialakulhatott, akkor miért ne alakulhatna ki egy ennél nagyobb is?

"Egy egész világ van odabent" vélekedik Raoult. A PNAS-ben megjelent cikkükben pedig a most megismert folyamatokból azt is feltételezik, hogy évmilliárdokkal ezelőtt az első élőlények kialakulásánal is fontos lehetett az ilyesfajta keveredés. Azt például biztosan tudjuk, hogy az állati sejtekben található mitokondriumok egykori szabadon élő mikroorganizmusok bekebelezésével alakultak ki. Más elméletek egyenesen a sejmag kialakulását is hasonló folyamatokkal magyarázzák.

Ahogy Raoult rámutatott, az ilyen nagyarányú keveredés és horizontális géntranszfer Darwin eredeti elméletének a fajok eredetéről is ellentmond. Ő ugyanis még azt feltételezte, hogy az élőlények egyetlen közös ősből alakultak ki, egy faágszerűen elágazó leszármazási sort alkotva. A mostani adatok tükrében azonban úgy látszik, hogy az egyes "ágak" néha újra összeolvadhattak a korai törzsfejlődés során, így többféle eredetű génekkel rendelkező vírusokat, vagy akár élőlényeket is kialakítva. "A vírusok fényében a közös ős feltételezésének ötlete értelmét veszti" jelentette ki Raoult.

Forrás:
AFP
Wired

"Giant Marseillevirus highlights the role of amoebae as a melting pot in emergence of chimeric microorganisms.” By Mickael Boyer et al. Proceedings of the National Academy of Sciences, Vol. 106 No. 48, Dec. 7, 2009.
 

A Virgin Galactic bemutatta első saját fejlesztésű űrrepülőgépét. A SpaceShipTwo az egyedüli magáncég által üzleti céllal készített jármű, ami képes embert az űrbe szállítani. A két külön repülőből álló rendszer egyszerre hat utast tud majd a Földön kívülre juttatni, ahol az űrhajósok a súlytalanság állapotát is átelhetik néhány percre. Alkotói szerint az SS2 lehet a civil űrrepülés megalapítója.

"Ez több mint űrturizmus, ez az űr iparosításáról szól egyedi és innovatív megoldásokkal" - jelentette ki Steve Landeene az America űrkikötő vezérigazgatója a SpaceShipTwo (SS2) bemutatása kapcsán. A lelkesedésre valóban minden oka megvan: a Virgin Galactic lehet ugyanis az első cég amelyik bárkit szuborbitális pályára juttathat pontosan 200 ezer dollárért.

A történet még 2004-ben kezdődött amikor az SS2 elődje, a SpaceShipOne sikerrel juttatta fel az első civil űrhajósokat a világűrbe. A gép akkor elnyerte az Ansari X Prize 10 millió dolláros fődíját, mint az első magánűrrepülőgép. A pontos kiírás szerint az SS1 képes volt két héten belül kétszer is 100km-es magasság fölé emelkedni, összesen 3 embert magával vinni, miközben kevesebb mint 10%-át cserélték ki a gép teljes tömegének (nem számítva az üzemanyagot). A fejlesztés teljes 25 millió dolláros költségvetését akkor a Microsoft berkeiből ismert Paul Allen zöldhasúi állták. Ez a gép azonban még nem állt készen a kereskedelmi célú űrrepülésre.

Az SS1-et tervező Burt Rutanra akkor azonban lecsapott a Virgin Galactic és az amögött álló híres milliárdos, Sir Richard Branson. Branson a teljes cégével, a Scaled Composite-tal együtt felbérelte Rutant, hogy építse meg a magánűrrepülők következő generációját. Így készült el 2009 December 7-ére az SS2, az első kereskedelmi űrrepülőgép.

Rutan kreálmányai úttörő megoldások sorát tartalmazzák. A jelenlegi konstrukció két gépből áll, az első fokozat egy hordozó-repülőgép, a WhiteKnightTwo, majd erről indul a levegőben a valódi űrrepülő SpaceShipTwo. A WK2 már a maga nemében is különleges, két géptörzset köt össze ugyanis egyetlen hatalmas szárny. A szerkezet így összesen 43 méter széles és négy hajtóművével képes akár 17 tonnát is 15 kilométer magasba emelni. A hasznos teher a mostani tervek szerint maga a SpaceShipTwo, ami a két géptörzs között a szárny alá erősítve utazik a megfelelő magasságig. Ezt elérve begyújtja saját hibridhajtású rakétáját, és a WK2-ről leválva a hangsebesség háromszorosával kezdi meg emelkedését a csillagokba.

A mostani terv szerint az SS2 110km-es magasságig meg sem áll, így átlépi a Kármán Tódorról elnevezett Kármán vonalat, ami az űr nemzetközi megállapodás szerinti határa.

Az űrhajó visszaútja sem kevésbé érdekes. Különleges kiképzésének hála ugyanis a gép meglepően könnyű, valamint szárnyainak síkja változtatható, így a felső légkörben lassan ereszkedhet, majd lejjebb érve a szárnyakat átállítva siklórepülőként folytathatja útját. Rutan az ereszkedést egy tollpihéjéhez hasonlította. Az SS2 ugyanis kifejezetten lassan lép be a légkörbe és egy tollhoz hasonlóan ereszkedik lefelé, míg a NASA jelenlegi űrsiklói a keringési sebességükkel kezdenek ereszkedni, és a hasonlatnál maradva puskagolyóként száguldanak a Föld felé. Ezért is van szükségük komoly hőpajzsokra, ellentétben az SS2-vel.

A WhiteKnightTwo már egy éve bemutatásra került és azóta is folyamatosan tesztrepüléseket tesz, a SpaceShipTwo-val kiegészítve pedig akár már jövőre megkezdheti az első űrturisták szállítását. A Virgin Galactic adatai szerint már több, mint 300 utas szorongatja otthon a jegyét az első járatokra, valamint még további 80 ezer regisztrált honlapjukon egy esetleges jövőbeli utazásra. Az SS2-t természetesen látványos show keretében mutatják be a Mojave sivatagban, ahol a csak űrturisták számára épített  America űrkikötő is helyet kapott. Az impozáns épületkomplexum 200 millió dolláros építésének egy részét Új-Mexikó állta, és a mostani ceremónián Arnold Schwarzenegger fogja az első elkészült SS2-t 'VSS Enterprise' névre keresztelni. A névadást nem titkolt módon a NASA és az amerikai haditengerészet mellett a Star Trek című sci-fi sorozat ihlette.

Az Enterprise mellett még több SS2 is készül majd, hogy ki tudja szolgálni a növekvő igényeket. A jövőben épülő SpaceShipThree pedig a tervek szerint már földkörüli pályára fogja szállítani a vállalkozó kedvűeket. Landeene azonban már az SS2 bemutatójáról is úgy vélekedik, hogy "ez a bemutató szimbolizálja a kereskedelmi űr létezését és egy új korszak kezdetét az űrkutatásban, a kísérletezésben és a szállítmányozásban".

Forrás:
BBC News
CNN
space.com
Virgin Galactic
 

Két teljesen fehér fiatal alligátorra bukkantak louisianai halászok. Az állatok külsőleg néhány anyajegy kivételével teljesen fakók egy ritka betegség miatt. A két hüllőt a New-Orleans-i állatkertbe szállították, ahol hamarosan a látogatók is megtekinthetik őket.

A fehérség oka nem albinizmus, hanem az úgynevezett leucizmus. Ilyenkor az egyedeknek nem a melanintermelése nem működik (ez az albinizmus), hanem a pigmentsejtek osztódása, vagy migrációja nem valósul meg. Ennek eredménye szintén fehér kültakaró, azonban ezen néhol apró foltokban megjelenhet az eredeti szín, sőt a szem sem vörös, mint az albínók esetében. A jelenség madaraknál meglehetősen gyakori, de ismerünk így fejlődött tejfehér kígyót, vagy akár ősz oroszlánt is.

A két újonnan talált állat (akik a Canal-igator és Chomp-itoulas nevet kapták két New Orleans-i utcáról), az Audobon állatkertben csatlakozhatott 10 további fehér társához. Különös, hogy a világon egyedül itt találtak ilyen betegségben szenvedő alligátorokat,  azonban mostmár összesen egy tucattal rendelkeznek belőlük.

Canal-igator és Chomp-itoulas egyenként nagyjából 30 centi hosszúak, 6 kilósak, és komoly szerencséjük, hogy még időben befogták őket. A fehér alligátoroknak a vadonban ugyanis nem sok esélye van a túlélésre, a fiatal egyedek rejtőszín hiányában könnyen nagyobb fajtársaik vagy más ragadozók prédájaként végezhetik.

Forrás:

Daily Mail

A Boston Globe tavalyhoz hasonlóan idén is megörvendezteti a csillagászat kedvelőit egy teljes adventi kalendáriummal. A Hubble legszebb felvételeiből lesz látható a "The Big Picture" rovatban minden nap egy újabb kép, egészen karácsonyig. Az első fotó az itt is látható NGC2818 nebulát ábrázolja, kék színnel az oxigént, vörössel a nitrogént, zölddel a hidrogént jelölve. Hát lehet ennél jobb módon várni a karácsonyt?

Brazília partjainál egy 300 éve elsüllyedt holland kereskedőhajó maradványait tárták fel magyar búvárok. Az MTI-nek nyilatkozó Szalóky Attila szerint a Voetboog 109 fős legénységgel indult el Batáviából (ma Jakarta), hogy rakományát Hollandiába szállítsa. A hajó az óceánon viharba került, így az amerikai partok közelében haladt. Itt azonban Pernambuco mellett 1700 május 29-én ismeretlen okokból elsüllyedt.

A Holland Kelet indiai Társaság háromárbocos fleute-je selymet, fűszereket, teát, smaragdot, rubint, gyémántot, igazgyöngyöt valamint japán és kínai porcelánokat szállított nagy mennyiségű aranypénz társaságában. A hajó becsült értéke nagyjából 1 milliárd dollár.

Az Octopus Tengeri Régészeti Kutató Egyesület csapata valójában még 2008 októberében bukkant a roncsra, azonban csak első vizsgálataik végeztével hozták nyilvánosságra felfedezésüket honlapjukon (képek). E szerint a Voetboogra több méternyi üledék alatt találtak, a hajótest pedig nem maradt épen, így kiemelése még várat magára.

A felszínre hozott leletekkel a brazil törvényeknek megfelelően járnak el.

Forrás:
MTI

A napokban szenzációként közölte az összes internetes újság, hogy életet találtak egy marsi eredetű meteoritban. A hatásvadász címek mellett a kutatási eredményeket is figyelembe véve azonban nem egy tudós szkeptikus a felfedezéssel kapcsolatban. A Mikron blog ezért alaposabban is szemügyre vette az ALH84001 meteoritot és a rajta található esetleges marsi élőlényeket.

Marsi életről szóló írások borították el a vezető újságok címlapjait a napokban. Az Index például "Földönkívüli eredetű baktériumok nyomát találták meg egy meteoritban" címmel közölte a szenzációt, az Origó némileg óvatosabban fogalmaz: "A marsi élet újabb lehetséges jelét fedezték fel". A legbátrabbnak az angol The Sun mutatkozott, ők egyenesen arról szereztek tudomást, hogy "Marsi bogarak bacik érkeztek a Földre 13000 évvel ezelőtt". Magukra a kutatási eredményekre természetesen egyik lap sem hivatkozik, pedig ha tényleg élet van a Földön kívül az talán az emberiség egyik legfontosabb felfedezése lehet, és igazán megérne legalább egy hivatkozást az ezt bizonyító adatokra.

A történet még 1984 decemberére nyúlik vissza amikor is amerikai meteoritvadászok az antarktiszi Allan Hills hegységben (itt) rábukkantak a később ALH84001 névvel ellátott meteoritra. A kődarab 1,93kg-ot nyomott és összetevői alapján először diogenitnek gondolták. Így volt ez egészen 1993-ig, amikor is David Mittlefehldt javította a hibát és SNC-nek, azaz marsi meteoritnak kategorizálta a követ. Az ettől rögtön nagyobb figyelmet kapott és három év múlva egyenesen a rangos Science magazin hasábjain köszönt vissza a képe, ahol már az élet nyomait vélték rajta felfedezni. A vizsgálatot végző David McKay ugyanis policiklusos aromás szénhidrogéneket mutatott ki a meteoritból, amik meglehetősen bonyolult szerves vegyületek, és bolygónkon elsősorban élőlények munkájaként jönnek létre. Az izgalmat tovább fokozta, hogy a lelet repedéseiben apró karbonátgömböket mutattak az elektronmikroszkópos felvételek, melyek belsejükben további finom magnetit és vasszulfid szemcséket tartalmaztak. A magnetit apró mágneses kristályokból álló láncokat alkotott, ilyen struktúrák a Földön csak élőlények munkájaképp jönnek létre, magnetotaktikus baktériumok választanak ki hasonlókat. Azt persze rögtön a cikk bevezetőjében kijelentik, hogy élettelen folyamatok következtében is kialakulhatott mindez. A tudós társadalom - ahogy az lenni szokott - gyanakodva fogadta a felfedezést, a dolog súlyosságát mégis jelzi, hogy Bill Clinton az akkori amerikai elnök külön beszédet mondott a felfedezés kapcsán.

A legfőbb kritika szerint az ALH84001 egy sokat megélt meteorit, amiben 4 milliárd év alatt számtalan szokatlan forma kialakulhatott élet nélkül is. A kődarab ugyanis először még a fiatal Mars egyik vulkánjából törhetett fel és szilárdulhatott meg nagyjából négymilliárd éve. Úgy 3,6 milliárd éve egy meteorbecsapódás következtében feldarabolódhatott, de ekkor még nem hagyta el a Marsot. Csak egy újabb hatalmas robbanás repítette az űrbe a követ nagyjából 15 millió éve, hogy végül 13 ezer évvel ezelőtt az Antarktiszba csapódhasson, majd 25 éve egy kutató kezébe kerüljön. A kalandos történet szamárium-neodímium, rubídium-stroncium, kálium-argon és C14 vizsgálatok eredményeképp született, és magyarázatot adhat arra, hogy miképpen formálódhatott a vulkánosság, hatalmas robbanások, majd a Földbe csapódás során az ALH84001.

A McKay-t és csapatát azonban nem lehetett könnyen eltántorítani. Az utóbbi években sorra vették kritikusaik érveit és új, pontosabb vizsgálatokkal válaszoltak rájuk. A múlt héten a Geochimica and Cosmochimica Acta című szaklapban megjelent tökéletesített elemzés az előző cikk óta kifejlesztett, és jóval pontosabb műszerekkel készült. A kimerítő 47 oldalas munka különféle kémiai módszerek és mikroszkópos technikák egész sorát vonultatja fel, részletes képanyaggal illusztrálva a teljes vizsgálatot. Az eredeti lapon ugyan a hozzáférés nem ingyenes, a NASA azonban az olvasók rendelkezésére bocsátotta a teljes anyagot (PDF, 15Mb).

Az új vizsgálat először is megállapítja, hogy a kő 3,9 milliárd éve vízzel érintkezhetett, illetve, hogy a kérdéses magnetitkristályok egyetlen ma ismert élettelen folyamattal sem magyarázhatók. Emellett a kutatók két további követ is bevontak a vizsgálatokba. A japánok által szintén az Antarktiszon talált Yamato 000593 és az 1911-ben Egyiptomban a Földbe csapódott Nakhla is marsi eredetűnek bizonyult, és az ALH84001-hoz hasonló jellegeket mutat. Mindhárom kövön ugyanis hasonló magnetitkristály láncok láthatók, melyek valóban élőlényekre hasonlítanak, a kutatók ezért biomorfoknak nevezték el őket.

Persze azt egyértelműen nem lehet kijelenteni, hogy valóban élet alakította a meteor felszínét, azonban az ellentábor több magyarázatát is sikerült most megcáfolni. "Úgy gondoljuk, hogy a biogenikus hipotézis most erősebb, mint amikor 13 évvel ezelőtt először bejelentettük" mondta el Everett Gibson, a NASA senior tudósa.

Mindezzel együtt azonban a "Marsról érkezett bogarak bacik"-ról szóló újságcikkek még nagyon távol állnak a valóságtól. Maga az új elemzés is úgy fogalmaz, hogy a meteor "eredete nem zárja ki a lehetőséget, miszerint a struktúrák egy része biotikus folyamatokból is származhat". Ez azért még nem egyenlő azzal, mintha a marslakók belevésték volna a kőbe, hogy "mi  voltunk", így biztosan további vizsgálatokra van szükség a marsi élet igazolásához, vagy éppen cáfolásához. Addig is mindenki vígasztalódhat a mikroszkópos felvételek alapján gyártott plüss marsi mikróbákkal.

Forrás:
The Great Beyond
Science
NASA (PDF1, PDF2)
Geochimica and Cosmochimica Acta
Spaceflight Now
 

Napnyugta a nemzetközi űrállomáson. A Föld mögé kerülő Nap utolsó sugaraival megvilágítja bolygónk légkörét, egy kék csíkként megjelenítve azt az űr sötétjében. A felvétel az Atlantis űrsiklóhoz kapcsolódott ISS-ről készült.

Az űrsikló ma kezdte meg visszaútját, a tervek szerint pénteken fog landolni a floridai Kennedy űrközpontban. A múlt heti kilövésről látványos összefoglaló videót készítettek és tettek ma közzé a NASA munkatársai.

Az eredeti kép itt érhető el.