Harmincezer éves lenfoszlányok kerültek elő egy grúziai barlangból.

Ruhát már több, mint hetvenezer éve hord az ember. Kezdetben ez durván megmunkált állatbőröket jelentett, melyek segítettek megvédeni a jégkorszakok fagyos hidegeitől. Később azonban kifinomultabb megoldások is napvilágot láttak, így került sor növényi rostok, például len felhasználására. Mivel azonban a lenvászon kevéssé fosszilizálódik, így nem tudjuk mikorra vezethető vissza első megjelenése. Most előkerült grúziai leletek tanulsága szerint már akár harmincezer éve is festett vászonruhákat hordhattak őseink.

Ahogy az a Science magazinban olvasható, Ofer Bar-Yosef harvardi régész vezetésével a grúziai, izraeli és egyesült államokbeli kutatókból álló expedíció a Kaukázus-hegység lábainál található Dzudzuana barlangban több mint ezer lenrostot talált. Ezek a mikroszkópikus méretű rostok egy olyan rétegben feküdtek, amely a radiokarbon vizsgálatok alapján 36000 évvel ezelőttre datálható, ez pedig az az időszak amikor a modern ember erre a területre érkezett.  A Dzudzuana barlang eddig sem volt ismeretlen a régészek előtt, hiszen későbbi időkből is gazdag leletanyagot hagyott hátra az utókornak. A mostani maradványok, melyek állatcsontokat, kecskegyapjút és kőeszközöket is tartalmaztak, a felső paleolit rétegekben feküdtek, és jól képzett kézművesek egykori jelenlétére utalnak.

A több mint ezer lenszál mikroszkópos vizsgálata arra enged következtetni, hogy nemcsak eszközök, esetleg kosarak készítéséhez használták az anyagot, hanem feltehetően ruhát is csináltak belőle. Legalábbis erre utal a tény, hogy néhány szál meg van csavarva, több pedig gazdagon színezett: feltehetőleg természetes színezőanyagok felhasznalásával érték el a fekete, szükre, türkíz és rózsaszín árnyalatokat. Ugyan ezekkel nagyjából egykorú lenmaradványok már Csehországból is előkerültek, a grúziaiak jobb állapotban fennmaradtak, így még a felhasznált nönyényfaj is meghatározható: meglepő módon a szálak csalánokból (Urtica sp.) származnak.

Egyes kutatók szerint a szálak festődése lehet természetes folyamatok következménye is, ennek azonban ellentmondani látszik a sokfajta különböző szín. "A lent közismerten nehéz színezni" mondta el Willeke Wendrich, a Kaliforniai Egyetem textilszakértője. Bárhogy is legyen, azt még ő is elismeri, hogy "a növényi rostokat nagyon kifinomultan használták már nagyon korai időkben is."

Sikeres Föld körüli pályára állás után meghibásodást észleltek az Európai űrügynökség Herschel űrtávcsövének nagyfelbontású spektrométerében. A műszer feladata lenne minden eddiginél részletesebb adatokat szolgáltatni a formálódó csillagok körüli gázfelhőkről, amivel az univerzum kezdeti állapotára következtethetnek a kutatók.

A Herschel űrtávcső nevét William Herschel német születésű csillagászról kapta, akinek nevéhez az Uránusz mellett az infravörös sugárzás felfedezése is köthető.  A műholdat idén május 14-én bocsátották fel az Európai űrügynökség guayanai kilövőállomásáról. Július 21-én a földi irányítóközpont megerősítette, hogy a műhold sikeresen pályára állt és megkezdődhet a műszerek kalibrálása. Már az első beérkező képek is komoly tudományos értékkel bírtak, pedig még a tesztfázisban készültek. Augusztus 3-án azonban az egyik kamera váratlanul kikapcsolta magát, egyelőre ismeretlen okból.

A szonda több, különálló rendszert hordoz magával, ezek közül az egyik, a HIFI (Heterodyne Instrument for the Far Infrared) áramellátását biztosító rendszer állította le magát. A műszer egy nagyfelbontású infravörös spektrométer melynek feladata a formálódó csillagok körüli gázfelhők infravörös spektrumának vizsgálata. Ebben segítségére van a szintén a műholdon helyet kapott SPIRE (Spectral and Photometric Imaging Receiver) mely egy kisebb felbontású de nagyobb látószögű infravörös kamera, és képes a fényes infravörös források észlelésére. A SPIRE által bemért pontok szolgálnának alapul a HIFI méréseihez, amely nagy felbontásának köszönhetően jóval részletesebb adatokat tud egy-egy pontból gyűjteni.

A Herschel harmadik műszere a PACS (Photoconductor Array Camera and Spectrometer), mely szintén kisebb felbontású, viszont rendkívül halvány források észlelésére is képes. A három kamera együtt az első olyan űrobszervatóriumot alkotja ami egymagában képes a teljes infravörös és szubmilliméteres hullámhosszú spektrum analizálására.

A HIFI meghibásodásának vizsgálatára válságtanácskozást tartanak Peter Roelfsema, a műszer felelősének vezetésével. Groeningenben rendelkezésre áll egy másolat, ezen futtatnak jelenleg teszteket, hogy megtalálják a hibát. Az eredetin az első problémát még az egyik rutinellenőrzés során észlelték a HIFI vezérlő elektronikájának feszültségszabályozójában. Nem sikerült azonban a hiba okát meghatározni, így annak ellenére, hogy rendelkezésre áll egy tartalák áramforrás, azt a rendellenesség kivizsgálásáig nem kapcsolják be. Közleményükben elmondták, "a meghibásodás okának megértésével remélhetőleg minimalizálhatjuk a további károsodás esélyet a HIFI újbóli bekapcsolásakor".

A műszer időleges kiesése nem gátolja a másik két kamera működését, azok kalibrálása valójában gyorsabb ütemben halad a felszabaduló idő miatt. Remélhetőleg pár héten belül a HIFI is újra munkába állhat, a csillagászok ugyanis korszakalkotó felfedezéseket várnak a Herscheltől.

Szokatlan módon károsodott koponyákat tártak fel az Andokban, és csak 30 évvel a megtalálásuk után sikerült kideríteni, hogy valójában leishmaniasis végzett az áldozatokkal. A kórt feltehetőleg bevándorlók vihették magukkal a vidékre ahol az addig ismeretlen volt.

A Coyo Oriente temető 2400 méterrel a tenger szintje felett fekszik Chile északi részén, nem messze San Pedro de Atacama városától. Az Andok lábánál az Atacama sivatagban található terület feltehetőleg már 11 ezer éve lakott. Még a 70-es évek elején tártak fel itt egy nagyjából 500-1000 éves sírokat tartalmazó temetőt, mely az atacameño kultúrához tartozott. A népcsoport valószínüleg földműveléssel és lámatnyésztéssel foglalkozott, finom szőttesekbe csavart halottaikat pedig napjainkig megőrizte a száraz homok.

Már a feltáráskor felfigyeltek rá, hogy a kiásott 255 koponyából négyen különös károsodás figyelhető meg a járomcsont környékén. Maria Antonietta Costa, a leletekkel foglalkozó antropológus hosszas tanulmányozás után sem tudott magyarázatot találni a kiterjedt léziókat okozó elváltozásokra. Többfajta betegségre is gyanakodtak, azonban sem a TBC, rák vagy lepra jelenlétét nem sikerült bizonyítani.

Végül mintát vettek a koponyákból és ezeken DNS vizsgálatot végeztek. Ez kimutatta, hogy a fertőzést a leishmania nevű apró egysejtű okozta. "A leishmaniázisra nem gondoltunk, hiszen az nem fordul elő San Pedro de Atacamában" mondta a csontokkal szintén foglalkozó Otto Appenzeller paleoneurobiológus. "A kórokozó nem képes ezen az éghajlaton végigvinni az életciklusát, így valószínűtlen hogy itt megbetegedéseket okozzon".

A PLoS ONE-ban a héten megjelent tanulmány szerint a négy fertőzött feltehetőleg bevándorló volt. Dél-Amerika más területein ma is előfordul a leishmaniasis, és ennek egy ritka változata valóban okoz csontelhalást az arctájékon. Azonban ahhoz, hogy Coyo Orientében is fertőzöttek legyenek, a betegség hordozóinak több száz kilométert kellett megtenniük. A cikk szerint a bevándorlók talán atacameño férfiakhoz feleségül menő yunga nők lehettek, akik követték urukat hosszú kereskedőútjukon. Mivel a betegség kifejlődése akár húsz évet is igénybe vehet, így a tünetek jelentkezéséig a bevándorlók letelepedhettek Coyo Orientében, és végül itt helyezhették örök nyugalomra őket.

Az elmélet nemcsak magyarázatot adna a leishmaniasis itteni előfordulására, de újabb bizonyítékul szolgálna az intenzív kereskedelmi kapcsolatokra az atacameñok és a yungák között. Emellett a Science magazin egyik cikke aktualitást is ad a felfedezésnek: az atacameñokat az éghajlat és az izoláltság megvédte a leishmaniasistól, azonban a szerzők szerint napjainkban a gyorsan változó klíma és a migráció Coyo Orientéhez hasonlóan teret engedhet számos betegség nagyarányú elterjedésének.

Hajmeresztő ötlettel állt elő a román űrügynökség, miszerint egy ballon valamint  kábellel egymás után kötött rakéták segítségével eszközt juttat a Holdra.

Kreativitásban és eltökéltségben aligha szenvednek hiányt a Román Aeronautikai és Kozmonautikai Ügynökségnél (ARCA), ugyanis nem kevesebbre vállalkoznak, minthogy a Google Lunar X Prize verseny keretében magáncégként elsőként juttassanak eszközt a Holdra, és ezzel elvigyék a 30 millió dolláros fődíjat. Erre jelenleg minden esélyük megvan, ugyanis gőzerővel készülnek a "Mission 3" névre keresztelt küldetés megvalósítására.

Módszerük lényege, hogy egy sztratoszféra léggömb, valamint három külön rakétafázis segítségével juttatják fel szondájukat az űrbe. Ennek megvalósításához már kifejlesztettek egy különleges ballont, aminek segítségével egy teljes rakétát sikerült 12 kilométeres magasságba felemelniük. Ezzel vinnének fel négy különálló egységet a sztratoszférába, melyek egymáshoz egy-egy hosszú kötélen kapcsolódnak. Az első rakéta beindulásakor az leválik a léggömbről és tovább viszi a másik két fázist valamint magát a szondát, melyeket maga után húz. A másik két egység hasonló módon haladna tovább, végül egészen a Holdig juttatva a hasznos terhet. Az eljárás szemléltetésére egy fantasztikus videót készítettek a szakemberek:

Az egymástól kábelekkel elválaszott rakétafázisoknak több előnye is van. Egyrészt pofonegyszerűvé teszi a fázisok leválását, ugyanis csak el kell vágni egy kötelet. Ezzel egy csapásra megoldódik az elhasznált fázisok eltávolításának kényes problémája, amely például a legutóbbi koreai fellövési kísérlet kudarcához is vezetett. Emellett pedig a rakéta után kötött teher stabilizálja annak pályáját, így az mindig pontosan a Föld képzeletbeli gravitációs középpontjától elfelé fog haladni.

A Mission 3 célja egyelőre a világűr elérése lesz. Ha sikerül az European Lunar Explorer nevű szondát fellőni és a Fekete-tengeren landoltatni, akkor az utolsó akadály is elhárul a Hold meghódítása elől. A terv a forradalmi ötletek mellett azért is egyedülálló, mert az ARCA egy non-profit civilszervezet, így sikere történelmi mérföldkövet jelenthet az űrkutatásban. Románia mindig is az élvonalba tartozott a repülési fejlesztések terén (például az első sugárhajtású repülőgép is ide köthető), a jelenlegi helyzetben viszont amikor az űrrepülési nagyhatalmak sorra kudarcokat vallanak, komoly eltökéltségre vall ez a fejlesztés. Ahogy a Nature magazin egyik blogja frappánsan meg is jegyzi: Miközben manapság annyi okból lehet nemet mondani az űrnek, Románia válasza "Da!" .

Egy most elkészült netes alkalmazással bepillantást nyerhetük Darwin legismertebb művének, a Fajok eredetének alkotási folyamatába.

Charles Darwin munkássága több, mint 200 évvel születése után is nap mint nap a figyelem középpontjába kerül. Legismertebb műve, a Fajok eredete (a teljes könyv) 1859-es megjelenése óta bejárta a világot, és még Darwin életében több, mint húsz nyelvre (köztük magyarra) is lefordították. Könyvében felveti, hogy a természetes kiválogatódás hatására a fajok generációkon keresztül változnak, és így egy fa ágaihoz hasonlóan egy közös ősből többfajta leszármaztatott alak létrejöhet. Az elméletét saját megfigyeléseire alapozta, melyeket többek között az 1830-as években tett híressé vált hajóútja, illetve az azt követő években folytatott utazásai, kísérletei alatt végzett. A könyv fektette le a biológiai evolúció elméletének alapjait.

A hat kiadás során a mű számtalan változáson esett át, még maga a cím is átírásra került. Az eredeti angol nyelvű írás címe ugyanis a "On the Origin of Species by Means of Natural Selection, or the Preservation of Favoured Races in the Struggle for Life". Ez az 1872-es hatodik kiadásra "The Origin of Species"-re rövidült, de emellett az egyes kiadások során maga a szöveg is alaposan megváltozott. Rögtön a másodikban számtalan javítás mellett bekerült többek között néhány vallásos idézet, amely az anglikán egyház éles kritikájára válaszol, továbbá az utolsó mondatban megjelent a "Teremtő által" kifejezés is. Meglepő módon maga az "evolúció" szó csak a hatodik kiadásba került bele.

Egy a világhálón most megjelent látványos alkalmazással nyomon követhetjük a könyv készülését. A Ben Fry által készített animált áttekintő térképpel láthatóvá válnak az egyes kiadások során esett változtatások. A különböző szövegeket összehasonlítva megfigyelhetők lesznek a művet ért kritikákra írt válaszok, Darwin teóriájának módosulása, és érthetőbbé válik a 19. század közepén élt biológusok gondolkodásmódja. A térkép több más érdekes kezdeményezés (például az itt látható genom összehasonlító program) mellett a http://benfry.com oldalon érhető el.

Az alábbi felvételt az Európai Űrkutatási Ügynökség Envisat műholdja készítette a Jimena hurrikánról 2009. augusztus 31-én, hétfőn a mexikói Baja California félsziget felett. A felvétel készítésének pillanatában a hurrikán ötös erősségű volt, 250 km/h sebességű szelekkel - ez a legerősebb fokozat a Saffir-Simpson-féle hurrikánskálán.

Szerdára a hurrikán kettes, majd egyes erősségűre gyengült, s a szelek is 145 km/h sebességűre csökkentek.

Forrás: ESA

(A kép kattintásra nagyobb lesz.)

Több, mint 1500 új, nagyfelbontású képet tettek elérhetővé a Mars körül keringő amerikai szondától az Arizonai egyetem munkatársai. A felvételeken még számos meghatározásra váró geológiai képződmény látható.

A Mars Reconnaissance Orbiter 2005 Augusztus 12-én emelkedett a levegőbe és közel egy év múlva érkezett meg a vörös bolygó körüli pályájára. Ebben az időben a hatodik űreszköz volt a bolygó körül (ideszámolva a felszínen lévő két marsjárót is). A szondának azonban nem kisebb feladatot szenteltek, minthogy minden eddiginél több információt szolgáltasson a Marsról a Földnek. Többek között a rendelkezésére álló radarral, spektrométerrel és kamerákkal pásztázza a felszínt, emellett pedig a légkör összetételét és az időjárás változásait is aprólékosan nyomon követi. Nem titkolt cél a szonda által küldött adatokat felhasználva a Mars-térkép pontosítása és a leendő Mars missziók leszállóhelyének megtervezése.

A szondát a Földről a kaliforniai Pasadenából irányítják, a kamera adatait pedig az arizonai Tucsonban veszik és elemzik folyamatosan, időnként pedig egy-egy csomagot nyilvánosságra hoznak. Ez történt tegnap is, amikor több, mint 1500 képet tettek elérhetővé az egyetem honlapján. A rendkívül részletgazdag felvételeken változatos tájak tűnnek fel, szélfútta dűnéktől végtelen kősivatagokon át hatalmas hegycsúcsokig. A felvételek többsége nagyjából 6 x 12km-es területeket jelenít meg, és akár egyméteres tárgyak is láthatók rajtuk. A most bemutatott képek idén április és augusztus között készültek.

A teljes képsorozat itt érhető el:

http://hirise.lpl.arizona.edu/releases/sept_09.php?page=1

A 25 évvel ezelőtt megalkotott építkezős játék, a Tetris a mai napig töretlen sikernek örvend, s kanadai és amerikai kutatók most azt is kimutatták, hogy a játék nemcsak szórakoztat, de fejleszti is az agyat. A kísérlet elején MRI felvételeket készítettek a vizsgálatban részt vevő 26 kamaszlány agyáról, akik aztán három hónapon keresztül minden nap 30 percet játszottak a játékkal, majd a három hónap letelte után megismételték a felvételeket. A strukturális MRI-vel az agykéreg vastagodását tanulmányozták, a funkcionális MRI-vel pedig az agyi aktivitást.

Az eredmények azt mutatják, hogy az agykéreg bizonyos részei megvastagodtak (piros színnel az ábrán), így a bal frontális lebenyben (6-os Brodmann mező) és a bal temporális lebenyben (BA 22, 38) is.

A kutatók feltételezései szerint a 6-os mezőnek a komplex, koordinált mozgások megtervezésében van szerepe, míg a 22-es és 38-as mezők a látható, hallható, tapintható és belső ingerek koordinálásáért felelhetnek.

A funkcionális MRI az agy jobb oldali frontális és fali lebenyében - amely a kritikai gondolkodásért, érvelésért felel - mutatott fokozott agyi működést (kék színű területek).

A kutatók abban bíznak, hogy vizsgálataikat sikerül kiterjeszteni egy sokkal nagyobb mintára, hogy tanulmányozzák azt is, hogy vajon ezek a változások visszafordulnak-e akkor, ha a tesztalanyok abbahagyják a játékot, valamint arra is kíváncsiak, hogy a játék során elsajátított képességek, és az annak betudható pozitív változások az agyban vajon kihatnak-e más kognitív képességekre, például a sebesség feldolgozása vagy a térbeli gondolkodás.

MRI assessment of cortical thickness and functional activity changes in adolescent girls following three months of practice on a visual-spatial task
Richard J Haier, Sherif Karama, Leonard Leyba and Rex E Jung
BMC Research Notes 2009, 2:174

http://www.biomedcentral.com/1756-0500/2/174/abstract

Új fejezetet nyithat az őssejtkutatásban az az amerikai kutatók által kifejlesztett módszer, amelynek segítségével egyetlen egér kötőszöveti sejtből képesek egy teljes, életképes egeret létrehozni.

A kaliforniai Scripps kutatóintézet őssejtekkel foglalkozó csoportja új módszert dolgozott ki, mellyel már differenciálódott sejtekből is őssejtek hozhatók létre, amelyek akár az egész élőlényt képesek újra felépíteni. Ezzel az eljárással a jövőben megkerülhető lesz az őssejtkutatás számos jelenlegi problémája, például feleslegessé teszi a jelenleg etikailag erősen vitatható módon alkalmazott embriókból való őssejtkinyerést, továbbá utat nyithat a felfedezés az őssejtkutatók álmához: a szervek és szövetek valódi pótlásához is.

A módszer lényege, hogy a már differenciálódott sejteket őssejté programozzák újra. Az őssejtek ugyanis képesek a kifejlett egyed bármilyen sejttípusát vagy szövetét kialakítani, hiszen az embrió ezeknek segítségével építi fel saját testét. Azonban a fejlődés során az eredeti őssejtekből egyre differenciáltabb szöveti sejtek jönnek létre, melyek kezdetben néhány sejtféleséget, később már csak egyetlen sejttípust képesek létrehozni. Így biztosítható, hogy az élőlény megfelelő testtáján csak a megfelelő szövet alakuljon ki. Hosszas kutatómunka eredményeképp most ezt a differenciálódási folyamatot sikerült visszafordítani.

A nature magazinban publikált kísérlethez először kifejlett egerekből (Mus musculus) vettek szövetmintát, amiből kötőszöveti sejteket izoláltak. A sejteket ezután egy genetikailag módosított vírussal fertőzték meg, amely négy új gént épített be a gazdasejt genomjába. Ez a négy gén (Oct4, Sox2, Klf4 és c-Myc) együtt képes a differenciálódás folyamatát visszafordítani és a kötőszöveti sejtből egy úgynevezett indukált pluripotens sejtet (IPS) létrehozni. Ez ugyan nem teljesen azonos állapot egy őssejtével, mert az eddigi vizsgálatok szerint sok sejtféleséget, de nem egy komplett élőlényt képes létrehozni. Azonban most először sikerült olyan összetételben bevinni a géneket, hogy az IPS őssejtként viselkedjen.

A létrehozott sejteket  egérembriókba (hólyagcsírákba) ültették. Az tapasztalták, hogy az IPS-ek 0,3-13%-os hatékonysággal életképes egerekké fejlődtek, ezzel nemcsak egy minden eddiginél tökéletesebb őssejtet sikerült létrehozni, de kínai kutatók korábbi eredményeihez képest a beültetés sikeressége is lényegesen nőtt.

A kutatók hangsúlyozták, hogy ezzel a kísérlettel csupán egy elméletet sikerült igazolniuk, miszerint differenciált sejtekből is létrehozhatók őssejtként viselkedők. Az ötlet továbbgondolása és az esetleges gyógyászati alkalmazások, például betegek szerveinek pótlása azonban a közeli jövőben még nem valószínű.

A Berkeley egyetem fizikusai bejelentették, hogy egy új eljárással minden eddiginél kisebb lézert sikerült előállítaniuk. A felfedezés nagy áttörést jelenthet a biotechnológiában és az elektronikában.

A hagyományos lézerekénél jóval kisebb méret elérése már régóta foglalkoztatja a fizikusokat. Egy ilyen szerkezettel ugyanis minden eddiginél hatékonyabban tudnánk például DNS-t vagy más molekulákat manipulálni, emellett pedig újfajta mikrocsipek gyártása is lehetővé válna. A nanolézerektől ugyanis nem kevesebbet várnak, mint hogy leváltsák az elektromosságra épülő adattovábbítási rendszereket számítógépekben, és az annál jóval gyorsabb optikai adattovábbítást tegyék lehetővé nanoméretekben.

A korábbi nanolézerek erre nem voltak alkalmasak. Egymással szembe állított apró tükrökkel operáltak melyek közé olyan anyagot juttattak, amely gerjesztés hatására fotonokat bocsát ki, az egyik tükröt pedig úgy választották ki, hogy a rá eső fény egy kis részét átengedje. A kezdeti gerjesztés hatására a központi elemből kilépő fotonok a tükrökről visszaverődve tovább gerjesztették a középen lévő atomokat, az így egyre sokasodó fotonok pedig az áteresztő tükrön túljutva lézerként viselkedtek. Ennek a módszernek azonban mérettani korlátai vannak, ugyanis a két tükör nem lehet a fény hullámhosszának felénél közelebb egymáshoz. A most bemutatott új konstrukció ezt az eddig áttörhetetlennek hitt akadályt képes legyőzni.

Zhang és kutatócsoportja a felületi plazmon rezonancia jelenséget felhasználva a hullámhossz mindössze huszadának megfelelő térbe sikerült a fényt beszorítania. A jelenség lényege, hogy egy fémfelületbe csapódó foton egy hullámot indít el a fémen, ami valójában az elektronok csekény elmozdulását jelenti. A hullámok nagyon rövid idő alatt eloszlanak, azonban speciálisan kiképzett felületeken a hullámokból a foton visszanyerhető, miközben a tárolása az eredeti helynek csak a töredékét teszi ki. A tudósoknak a hajszálnál ezerszer vékonyabb félvezető nanocsövek és egy ezüst lap közötti 5 nanométeres térbe sikerült ilyen módon fotonokat zárnia, ezzel jelentősen csökkentve a nanolézer szükséges méretét.

Az eddigi 250nm-es átmérőjű szükséges tér így mindössze egy 40 x 5 nanométeres területre csökken, ez azonban mégsem a legkisebb. A virginiai Norfolk állami egyetemen ugyanis Mikhail Noginov és csapata festékben úszó, mindössze 14nm átmérőjű arany gömbökön is hasonló megfigyeléseket végzett. A gömbök azonban kevésbé alkalmasak elektronikai használatra mint a nanocsövek. Ahogy a Zhang csoportjában dolgozó Volker Sorger elmondta: "Az általunk bemutatott plazmonikus lézerben az a különösen izgalmas, hogy teljesen szilárd,  kompatibilis a félvezető gyártással, így elektromosan meghajtható és beágyazható csipekbe."

A módszer azonban még csak az első lépést mutatja be, hiszen mivel nincs alsó mérettani határa, így elviekben a mainál sokkal tovább kicsinyíthető. Ahogy Zhang megfogalmazta: "A plazmonikus lézerek lehetővé teszik az extrém anyag-fény kölcsönhatások vizsgálatát, amely új utakat nyithat a fotonikus vezetékek, bio-szenzorozás és a kvantum információs technológiák terén."

A felfedezés részletesen a nature magazinban olvasható.